.jpg)
testünk 70%-a víz,
agyunk 78-95%-a,
vérünk 82-94%-a,
tüdőnk 90%-a,
szívünk 77%-a,
májunk 84%-a,
izmaink 70-73%-a és még
csontjaink 22 %-a is víz.
Életkor szerint ez így változik: az embrió testének 90%-a víz, a csecsemőnek 80, a felnőtt embernek 70-75, öregkorra ez az arány 55%-ra is lecsökkenhet.
Ezek alapján nem nehéz elismerni, hogy a megivott víz mennyisége és minősége kulcsfontosságú lehet életünk szempontjából.
Nagyon fontos, hogy tiszta vízről beszélünk és nem más folyadékokról (tej, kávé, alkohol, gyümölcslé, üditőitalok stb.)
A vízmolekula-csoportok nagysága (klaszterszerkezet) sem elhanyagolható. A csap- vagy a palackozott ásványvizekben 11-16 molekula alkot egy csoport, míg a lúgosított, ionizált vizekben 5-8 molekula. Ez utóbbi könnyeben áthatol a sejtfalon és olyan helyekre, zugokba is eljut, ahová a nagyobb fürtök (csoportok) nem.
Testünk egy összetett rendszer. Vannak olyan tényezők (hatást kifejtő dolgok), amik csak egy apró területre (testrészre) hatnak, míg mások általánosan mindenre. Ennek ellenére néha egy testrész, mirigy nem optimális működése minden részre kihathat. Ezért nem mindig könnyű megtalálni egy probléma okát. Néha több tényező együttes hatása okozza a gondot. Egy tünetet, betegséget több dolog is kiválthat.
Ezért az is előfordulhat, hogy míg egy terápia valakinél csodálatos eredményeket hoz, másoknál kevesebb vagy esetleg semmi hatást nem vált ki.
Neki nem az volt az oka, de ezt előre nem lehet tudni. Itt kezdődik a személyes felelősségünk, kitartásunk, hogy tovább folytassuk a megoldás keresését.
Mikor elkezd valaki egy új módszert - mert valakitől hallott róla, akinek ad a véleményére, megbizik benne vagy szaktekintélynek, hitelesnek véli - és egyből nem jönnek az eredmények, meddig folytassa tovább azzal a módszerrel?
Ennél még az a rosszabb, mikor pont a nekünk megfelelő módszert/dolgot túl rövid ideig követjük vagy túl kis mennyiségben fogyasztjuk és elvetjük, pedig csak egy kicsit tovább/nagyobb mennyiségben kellett volna folytatni az eredmények megjelenéséig.
Van olyan is, aki több éve ugyanazt csinálja zéró eredmény nélkül és nem vált át másra.
Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.
Itt segíthet több ember megkérdezése azon vagy más területen. Mit tapasztaltak, tudnak ők?
Az internet is sokat segíthet ebben. Rengeteg anyag van fenn. Érdemes több forrásból tájékozódni és az adatokat kiértékelni.
Megjegyzendő: ha olvasás közben olyan szóval, kifejezéssel találkozunk, amit nem ismerünk vagy nem vagyunk biztosak a jelentésének, akkor nézzünk utána ennek egy szótárban, lexikonban. (pl. Magyar Értelmező Kéziszótár, Idegen szavak szótára, Új Magyar Lexikon stb. Néha olyan szóba fut bele az ember - főleg idegen eredetű szavaknál -, hogy magyar szótárbak nem adnak megfelelő vagy érthető magyarázatot. Ilyenkor én angol nyelvű szótárban szoktam jó meghatározásokat találni.)
Ha nem nézünk utána egy szónak, akkor az egész mondat, bekezdés, rész vagy akár témakör érteleme is teljesen homályos lehet a számunkra. Ha már kellően sok ilyen nem értett dolgon megyünk át, akkor szoktuk letenni a könyvet vagy elalszunk rajta. Ezen esetben szokták azt mondani az emberek: "Ez a téma engem nem érdekel.", "Ez hülyeség!", "Semmi értelme ennek."
Néha az író foglamaz rosszul. De az is előfordulhat, hogy túl magas szintű anyag került a kezünkbe. Keressünk a mi tudásszintünknek megfelelőt.
Visszatérve a gondolatmenetemhez: Hallottam egy megállapítást, miszerint bármely korba visszatekintve, hogy mi volt az általánosan elfogadott, miket tekintettek igaznak akkor az emberek, azoknak a kilencven százalékáról később kiderült, hogy tévesnek, hamisnak bizonyult.
Ez azt a szörnyű igazságot is tartalmazza, hogy amit ma általánosan igaznak gondolunk, annak 90%-a nem az.
Ennek ellenére nincs ok a csüggedésre, mivel minden hibából lehet tanulni, illetve használható következtetéseket levonni. A fakerék felfedezése nélkül nem jutthattunk volna a kerék következő változatára és soha nem lett volna szekerünk vagy később autónk.
Az egészség területén egy módszer, egy tápanyag esetén a rövidtávú hatások hamar kiderülnek. A hosszútávúakra többet kell várnunk. Itt is el kell dönteni az embernek, hogy hagyja míg mások kipróbálják az új dolgot vagy az elsők között leszünk. Itt is vannak előnyök és hátrányok (esetleg lemarad vagy sokáig nélkülözi a működő dolgot; de lehet hogy elkerüli a működésképtelenség/károsság egy zsákutcáját.)
Fordulhatunk őseink természetes módszerei felé is - itt tudhatjuk a hosszútávú hatásokat, de néha nem pontosak a leiratok vagy elvesztek a feljegyzések ill. a módszer fontos részletei, kivételei az idők folyamán.
A puding próbája az evés.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az ember a Túlélésre teremtetett. Ha a testnek megadunk minden fontos anyagot, akkor képes önmagát helyrehozni. Az immunrenszer ekkor képes védelmet nyújtani.
Egy kis beszúrás a gondolatmenetbe:
A testmozgás nagyon fontos az egészség és jókedv szempontjából. (Nincs jobb, mint a sport utáni kellemes fáradság vagy a jól végzett "munka" öröme.) Gyerekkoromban sokat fociztam, egy darabig kosaraztam; utána összességében 4-5 évig és most újra súlyzózok, pár éve pedig bicikliztem. A túledzésre, túlterhelésre figyelni kell. A heti hat napos body building edzés csak a zsírt égette le, nem növelte az izmaim méretét - nem értem vele célt. A heti 3 napos edzésterv számomra az ideális. Túl nagy súlyok használata kifejezetten káros volt a térdemnek és a vállizületeimnek. (pl. 120 kg-mal guggolni.) Biciklizésben pedig az egy nap alatt 180 km letekerése a nyári melegben is jó példa erre. :)
Szerencse, hogy a hőguta ellen 5 percenként öntöttem magamra a vizet, amit az utak melletti nyomós kutakról nyertem.
Ezek nagyon értékes tapasztalatok voltak a jövő szempontjából. :)
Megosztanék néhány képet a paripámról. 2007-ben 3800 km-t, 2008-ban pedig 700 km-et mentem vele.
Első teleszkópos, elöl hátul tárcsafékes, 21 sebességes, Magellán, trekking (túra) kerékpár.
E kis kitérő után:
Egy érdekes megállapítást hallottam az ember elvárható koráról. Megvizsgálták, hogy az emlősök általában a kifejlődési idejük hatszorosáig élnek. Az ember teste 20 éves korára teljesen kifejlődik. A 120 évnek szerintem is elérhetőnek kell lennie.
Tehát van egy cél, aminek elérésért érdemes dolgozni.
Sok sikert hozzá!
Remélem, a tapasztalataim segítenek ebben.
